Audi 90 quattro II Az alábbi cikk az Audi DRIVER 2000. november/december-i számában jelent meg. Szerzõje: Peter Noad. Ezért az elõforduló sebességi adatok, felszereltségek eltérhetnek a megszokottól, valamint az ár adatok is fontban vannak. Továbbá mivel nem vagyok mûszaki végzettségû ezért a fordításban lehetnek pontatlanságok. 1984 szeptemberében, amikor a 90 és a 90 quattro megjelent, az Audi azt mondta, hogy õk a vásárlók azon részét célozták meg, akik egy kiemelkedõ menetteljesítményre képes, jól felszerelt és presztízs autót szeretnének, ami kompaktabb mint az Audi 100-as. Habár a 90-es lényegében a 80-as típus csúcsmodellje, és az 5 hengeres 80 CD-bõl valamint a 80 quattro-ból fejlesztették ki, mégis úgy mutatták be mint egy teljesen új modellt. A 90-es bemutatkozása egybeesett a II-es sorozatú 80-as „ráncfelvarrásával” ami egy kissé ferde front rácsból, megnövelt csomagtér-nyílásból és az újratervezett mûszerfalból állt. Az Audi elhatározta, hogy ettõl kezdve az 5 hengeres modelleket 90-eseknek nevezi, és a 80-as modellek 4 hengeresekbõl fognak állni. Ezért aztán a 90-es látható megkülönböztetõ jegyeket viselt a kisebb motorral rendelkezõ testvéreihez képest, így kapta meg a mélyre leérõ mûanyagból készült a spoilert is magába foglaló nagyobb ütközõket, kiszélesedõ küszöb toldalékot, iker lámpás fényszórót, és egy teljes szélességû hátsó lámpa panelt amely megegyezett a 200-aséval. A quattro modellnek a csomagtartóján volt egy spoiler is. A 90-esnek magasabb volt a széria felszereltsége mint a 80-asnak, és más több kapcsolóval ellátott mûszerei voltak. A két kerék meghajtású modell egyszerûen mint Audi 90-es vagy néha mint 90 CD néven ismert, aminek 2,0-es 115 LE-s motorja volt. A 90 quattro-nak, amelyrõl ez a cikk szól, 2226 cm3-s 136 LE-s motorja volt. Amíg a Mercedes-Benz 190 és a BMW 3-as szériája a két kerék meghajtású 90-essel volt egy szinten, addig a négykerék meghajtású quattro az idõ tájt egyedülálló elõnyt jelentett más nagyteljesítményû limuzinokkal szemben. A 90 quattro motorja megegyezett az eredeti 5 hengeres 80 quattro módosított (2226 cmł 2144 cmł helyett) motorjával, de nagyobb nyomatékot adott és jelentõsen kedvezõbb fogyasztása volt. Ezeket a pozitívumokat a furat 1,5 mm-es növekedésével és a kompresszió 9,3-ról 10,1-re történõ emelésével érték el. A maximális teljesítmény 136 LE mint korábban, de már 5700-as fordulaton 5900 helyett. A forgatónyomaték a 4500-as fordulaton leadott 178 Nm helyett 186 Nm lett 3500-as fordulatszám mellett. Megjelent a hidraulikus szelepemelõ, az elektronikus üresjárati szabályzó és az üzemanyag túltöltést megakadályozó eszköz (over-run fuel cut off). A felfüggesztés, az erõátvitel és az alváz kialakítása egy magasabb "alagúttal" lett megoldva, amely képes befogadni a hátsó kerekek meghajtásának támasztását, ez megegyezett azokkal az Ur quattrok-kal amelyeknek a karosszéria kódja 85 volt, mint a Coupe-nak, de nem mint a 80-as limuzinnak. Kezdetben tekercsrugós McPherson felfüggesztés került elõre és hátulra is, ugyanazokat az alapvetõ egységeket használva mindkét végén, de a kormányösszekötõ rudak hátul a karosszériához lettek rögzítve, szemben a kormányzott tengely kormányösszekötõivel. A központi és a hátsó differenciál a hagyományos „star-wheel” fogaskerék volt, ami 50:50 százalék nyomatékot biztosított a pneumatikusan mûködtethetõ zárral, amelyet a vezetõ maga kapcsolhatott egy két állású kapcsolóval a mûszerfalról. Az ABS 1237 fontba kerülõ extra volt és eléggé fejlett 1984-re ahhoz, hogy opciós lehetõségként a 90 quattro-hoz rendelni lehessen. Automatikusan kikapcsolt, ha a differenciálzár mûködött. Elöl 256 mm-es átmérõjû hûtött tárcsafék, míg hátul 245 mm-es nem hûtött tárcsafék volt található. A kerék 6x14-es Ronal „sokküllõs” könnyûfém felni volt 195/60-as gumikkal. A sztenderd felszerelés magába foglalta a ködlámpát, a központi zárat, az elektromos ablakemelõt elöl hátul, a billenõ és csúsztatható napfénytetõt, a sportos jellegû üléseket (a vezetõnek állítható magasságú) és a bõrborítású négy küllõs szervo kormányt. A hátsó ülés két különálló ülésre hasonlított, egybeépített fejtámasszal mint a Coupe-ban, de itt egy harmadik személy is kényelmesen utazhatott. A belsõ kárpitozás divatos Brighton gyapjú szövetbõl szürke (kvarc) színben vagy barna (Brazil) színben készült, amelyik sokkal jobban ellenállt a mindennapos használatnak mint a korábbi modellben használt anyag. A 90-es modell festése 1984/1985-ben Zermatt ezüst, Amazon kék, Grafit szürke, amelyek metálszínek voltak, ezeken túl Tornado piros és Alpine fehér volt. A Titan vörös, az Ocean kék és a Lhasa zöld késõbb jelent meg, de jóval ritkábban is látható. A quattro szó fel volt tüntetve a hûtõrácson és a csomagtartón is, a quattro betûket belefoglalták a hátsó ablak fûtésszálába és a hátsó kis ablak aljába is. A Cibie fényszórók megegyeztek az Ur quattro-val és a Coupe-val, H4-es izzó mûködött a reflektor/tompított állásban és H1-es a reflektornál. Ezek elsõ osztályú fényerõsséget adtak, de az évek folyamán hajlamosak voltak az elhomályosulásra. Habár a hátsó erõátviteli rendszer kis mértékben belenyúlt a csomagtérbe, ez azonban még mindig 430 literes volt, nem számítva a 70 literes benzintankot. A kényszerpótkerék volt a sztenderd felszereltség, de a teljes méretû kerék is elfért ugyanabban a pozícióban. Mint minden II-es sorozatú modellben, itt is bõséges hely volt a hátsó ülésen utazók lábainak, több mint a késõbbi modellekben. Az elektromos ablakemelõk és a kapcsolható differenciál zár miatt a konzolon nem volt tároló hely, de az ajtó zsebek teljes hosszúságúak voltak, egy jól használható kesztyûtartó is volt, és a vezetõnek még ezeken túl is elég hely az apróságok részére. A régi „vízszelepes” fûtés elõnye, hogy a meleg levegõt szállította a lábtérbe és hideg levegõt a fejtérbe lehetett irányítani egyszerre. A „Wolkswagen Audi Car” 1985-ös tesztjében 9,0 másodperces gyorsulást mértünk 0-96 km/h-ra, hozzátéve, hogy a gyorsulás a nedves úton majdnem olyan gyors volt mint a száraz aszfalton. Ez alig lassabb murván vagy füvön, ahol a négykerék meghajtás lehetõvé teszi a teljes erõvel való gyorsítást a kerék kipörgése nélkül. „Az egyik legszemléletesebb demonstrációja a gyorsulásnak egy valóban nehéz „S” kanyar esõben történõ legyõzése.” – mondtuk mi. „A quattro szilárdan tartja a kiválasztott vonalat, ahol más két kerék meghajtású autó vadul csúszkálna miközben alul vagy túlkormányzást váltana ki a pörgésével.” Még két kerékkel a füves rész szélén és két keréken az aszfalton is a stabilitás és a hajtás megmaradt. Habár a quattro nem „off-road”-ra volt tervezve, mi teszteltük a 90 quattro-t jónéhány dombos”off-road” jellegû terepen és meglepõdtünk azon, ahogy a lehetetlennek látszó nagy meredekségû földes füves domboldalakat képes volt legyõzni. Az eredeti quattro hajtás, központi és hátsó differenciál zárral nem volt annyira „felhasználó” barát mint a késõbbi, sokkal szofisztikáltabb tipus, de kíváló meghajtást adott. Visszatérve a normál útra, megmértük, hogy 80-113 km/h-ra a gyorsulása negyedikben 6,4 mp volt, az egyik leggyorsabb amit addig mértünk. A 90 quattro csúcssebessége 201 km/h volt, míg átlagos fogyasztása 8,9 l/100 km volt, gazdaságos vezetéssel azonban elérte a 7,5 l/100 km-es értéket. Az autó menetteljesítménye és üzemanyag gazdaságossága bebizonyította, hogy a 4 kerékhajtás súlya és hajtásmód teljesítményvesztése nem olyan mértékû mint azt a negatív kritikák sugallták. Kombinálva a képességeket amiket kaptunk a havas-jeges dombokon, a sáros-földes utakon a sportos országúti teljesítménnyel, a 4 ember számára biztosított komforttal és hellyel, és a gazdaságossággal elmondhatjuk, hogy a 90 quattro egy kiváló all-rounder. A 90 quattro-t tekinthetjük a II széria utolsó limuzinjának. Csak két évig gyártották és 1000-nél kevesebb lett Angliában eladva belõle, de a ma is mûködõ példányok aránya igen nagy, melyek már 150-200 ezer mérföldet is mentek. A modell iránt jelenleg élénk kereslet van a gyûjtõk között, akik felfedezték, hogy ez az autó a quattros motorizáltság élményét nyújtja alacsony áron. A 90 quattro-nak nincs turbója és nem olyan karizmatikus mint az Ur quattro, de a másik oldalról nem vonzza annyira a tolvajokat és nem olyan nagy teher a fenntartása. A hagyományos mûködésû motor a 90 quattro-t majdnem olyan gyorssá és élvezetessé tette a kanyargós utakon mint a turbo. 1985 elején az Angliai ára a 90 quattro-nak 13.041 font volt, 3000 fonttal több mint a 2 kerékhajtású 90-nek, de közel 10.000 fonttal kevesebb mint az Ur quattro-nak. A felszereltsége maradt változatlan az 1986-os modell évben is, csak az ára emelkedett 13.537 fontra. A gyártása 1986 nyarán ért véget. Ennek az utóda lett a III-as széria 90-ese amelyiknek ugyanaz a mechanikája volt aerodinamikus és galvanizált karosszériába öltöztetve. JÓ PONTOK: – Roppant tartós 5 hengeres motor és a quattro erõátvitel - Sportos teljesítmény, kezesség, jó fékek - „Mindenhova” eljutó meghajtási mód - Tágas és tartós belsõ - Évek múltán is jó rozsdaellenálló képesség - Jól felszerelt, a napfénytetõt is beleértve - „Meleg láb hideg fej fûtõrendszer - Világítás (de lásd lejjebb is!) - Elõnyös vétel másodkézbõl is ROSSZ PONTOK: - A fényszórók nagyon gyakran „elhomályosodnak” elvesztik fényüket - Kevésbé pontos sebváltó -forrás: www.audiklub.hu